A Jin jóga története, szellemisége, iskolái
A Jin, vagy Yin jóga a hetvenes évek végén alapította Paulie Zink harcművészeti szakértő és jógaoktató. A Yin jógát Észak-Amerikában és Európában tanítják, tanárai, Paul Grilley és Sarah Powers ösztönzésével. Amint azt Grilley és Powers tanította, önmagában nem teljes gyakorlatnak szánják, hanem a jóga és a testmozgás aktívabb formáinak kiegészítéseként. Zink megközelítése azonban magában foglalja a taoista jóga teljes skáláját, a jint és a konvencionálisat egyaránt.
A Jin jóga egy lassú tempójú jóga stílus, mint gyakorlat, amely magában foglalja a hagyományos kínai orvoslás elveit, olyan ászanákkal (testtartásokkal), amelyeket hosszabb ideig tartanak, mint más stílusokban. A kezdők számára az ászanákat 45 másodperctől két percig lehet tartani; a haladóbb gyakorlók legalább egy percig maradhatnak egy ászanában.
A testtartások szekvenciái arra hivatottak, hogy stimulálják a finom test csatornáit, amelyeket a kínai orvostudományban meridiánként, a hatha jógában pedig nadis néven ismernek. A Jin jóga pózok mérsékelt stresszt gyakorolnak a test kötőszöveteire – az inakra, a fasciákra és az ínszalagokra – azzal a céllal, hogy növeljék az ízületek keringését és javítsák a rugalmasságot.
A jógának meditatívabb megközelítése, amelynek célja a belső csend tudatossága, és egy egyetemes, egymással összekapcsolódó minőség felszínre hozása.
A Jin jóga története
Gyökerek Indiában és Kínában
A régóta tartott testtartásokat mind az indiai Hatha jógában, mind a kínai Tao yin (taoista jógában) alkalmazták. Például B. K. S. Iyengar azt javasolta, hogy 10–15 percig tartsa Supta Virasana-t (fekvő hős-póz). A hosszú ideig tartó szakaszokat hasonlóan ajánlják a nyugati fizikai tudományágakban, mint például a torna és a balett, a rugalmasság növelése érdekében.
A Tao yin olyan pózokat is tartalmazott, mint a yin jóga, a Neidan (belső alkímia) rendszerében, amelyek célja az egészség és a hosszú élettartam javítása. A taoista papok 2000 óta kezdve régóta tartó pózokat és légzési technikákat tanítottak a Kung-fu gyakorlóknak, hogy segítsék őket harcművészeti képességeik teljes kibontakoztatásában.
A Jin jóga kezdete a nyugati világban
A sokáig tartott padlópózok gyakorlatát Észak-Amerikában a hetvenes évek végén vezette be a harcművészetek bajnoka, Paulie Zink. Az 1970-es évek végén Zink tanítani kezdte a hatha jóga szintézisét a taoista jógával, valamint testhelyzeteket, mozdulatokat és meglátásokat, amelyeket maga fejlesztett ki. Később ezt a szintézist „Yin and Yang yoga” -nak, röviden „Yin Yoga” -nak nevezte.
Tanításának első éveiben..
Zink tanulói közül sok harcművész volt, akiknek erős, de feszes izmaik voltak, és ő csak kezdő szintű taoista jógát tanított nekik, a régóta tartott yin pózokra összpontosítva, hogy enyhítse rugalmasságukat. Amint azonban több hallgató érkezett, elkezdett magasabb szinteket tanítani.
Kifejtette, hogy a teljes rugalmasság fejlesztése érdekében a hallgatónak több taoista jógagyakorlat révén vissza kell állítania saját ősi természetét:
- Yin ászanák – többnyire ülő vagy fekvő testtartások; jang-ászanák – aktívabb, megerőltetőbb testtartások
- Yang ászanák – aktívabb, megerőltetőbb testtartások
- Taoista Flow jóga – a yin és a yang jóga testhelyzeteit folyamatos, sima és körkörös mozdulatokkal gyakorolják
- Chi Kung – egyszerű és kíméletes mozgás és légzési technikák
- és a taoista alkímia – állítólag a kínai orvoslásban alkalmazott öt elem taoista elméletén alapul.
A taoista alkímia azt állítja, hogy a különböző állatok energetikai tulajdonságait testesíti meg, és élénkíti azt az öt alkimista elemet, amelyek a test energetikai mezőjében vélhetően megtalálhatók, nevezetesen a Föld, Fém, Víz, Fa és Tűz. Ezeket a test különálló tulajdonságainak tekintik, nevezetesen a nyugalmat, az erőt, a folyékonyságot, a ruganyosságot és a könnyedséget.
