A jóga anatómia és a jóga tudománya
A jóga anatómia és a jóga tudománya a modern jóga tudományos alapja, mint az emberi tudományok, például az anatómia, a fiziológia és a pszichológia gyakorlása. A jóga hatásai bizonyos mértékig meg vannak osztva a testmozgás más formáival, bár különböznek az érintett nyújtás mennyiségében, valamint a hosszú tartások és relaxáció gyakori használata miatt a stressz csökkentésében.
A jógát itt külön kezelik a meditációtól, amelynek megvan a maga hatása, bár a jóga és a meditáció egyesített jógaiskolákban kombinálódik. A jógát N. C. Paul 19. századi élettani kísérletei óta tudományosan tanulmányozták. A 20. század eleji úttörők, Yogendra és Kuvalayananda, mind a jógát szisztematikusan tanulmányozzák.
A jóga segít fenntartani a csontok erejét, az ízületek mobilitását és az ízületek stabilitását. Javítja a testtartást, az izomerőt, a koordinációt és a magabiztosságot, viszont csökkenti a sérülések és a csonttörések kockázatát. Mivel általában lassú és tudatosan vezetik, biztonságosabb lehet, mint sok más sportág; de egyes testhelyzetekről, például a fejtámláról, a vállról és a lótusz helyzetről számoltak be a sérülés okaként.
A jógát közvetlenül terápiaként is használják, különösen olyan pszichológiai állapotok esetén, mint a poszttraumás stressz zavar, de ennek bizonyítékai továbbra is gyengék.
A jógát esetenként áltudományi állításokkal forgalmazták, amelyek adott esetben nem lehetnek jobbak a testmozgás egyéb formáinál. Azonban egyes állítások bizonyos szervekre gyakorolt hatásaira vonatkozóan, például az, hogy az előrehajlások a toxinokat a máj, teljesen megalapozatlanok. A bírálók megjegyezték, hogy több jó minőségű tanulmányra van szükség a jóga hatásairól.
Jóga anatómia könyvajánló
Leslie Kaminoff jógaoktató, akit a T.K.V. hagyománya inspirált. Desikachar. Nemzetközileg elismert szakember, négy évtizedes tapasztalattal a jóga és a légzés anatómia területén. Műhelyeket vezet a világ számos vezető jógaegyesületének, iskolájának és képzési programjának.
Jóga anatómia – fizikai hatások
A jóga segít megőrizni a csontok és ízületek egészséges állapotát. Különösen elősegíti a csontok szilárdságának megőrzését; mind az ízületek mobilitásának (mozgástartomány), mind az ízületek stabilitásának fenntartásában.
Javítja a testtartást, az izomerőt, a koordinációt és a magabiztosságot, csökkenti a szorongást, amelyek mind csökkentik a sérülések és a csonttörések kockázatát és amelyek ezért hasznosak lehetnek olyan betegségben szenvedők számára, mint például a csontritkulás.
Ann Swanson három okot kínál arra, hogy miért lehet a jóga biztonságosabb, mint sok sport, nevezetesen azt, hogy gyakran lassú. Ösztönzi a tudatosságot a pillanatban; és hangsúlyozza, hogy nem árt (ahimsa). Az American National Institute of Health azt tanácsolja, hogy képzett oktatóval gyakoroljon a sérülések esélyének csökkentése érdekében.
Az izmokra gyakorolt hatásai
A jóga magában foglalja az izotóniás aktivitást, az izmok rövidülését terhelés alatt és (a testmozgás sok formájától eltérően) jelentős mennyiségű izometrikus aktivitást is magában foglalja, még mindig terhelés alatt tartva, mint minden olyan ászanában, amelyet egy ideig tartanak. A tudomány egyik jógai alkalmazása a jógaoktatók és jógaterapeuták számára nyújt részletes ismereteket a csont-izomrendszer anatómiájáról, mivel az a jóga-ászanákkal kapcsolatos.
Légzésre gyakorolt hatása
A légzés és a testtartás hatással vannak egymásra, különösen a membránra gyakorolt hatásuk révén. A légzés hatással van az autonóm idegrendszerre is; a csendes légzés lelassítja a szívet és csökkenti a vérnyomást. Ezek együttesen a nyugalom és a kikapcsolódás érzetét keltik.
Ennek egyik módját a jóga légzés egyik formájában (pranayama) használják: a kilégzést kétszer hosszabbnak tartják, mint a belégzést, mondjuk 3-ig, 6-ig lélegezz be. A légzés egyaránt használható a test energiájára. A bhastrika (fújtatós lélegzet) pranayama módszere és a kapalabhati satkarma tisztítása (koponya csiszolása) egyaránt erőteljes hasi légzéssel táplálja a testet, a rekeszizom segítségével a has be- és kifelé mozdulhat.
Broad megjegyzi azt a „mítoszt”, miszerint a jóga és különösen a pranajama növeli a test oxigénellátását. Azt írja, hogy ehelyett a gyors, erőteljes légzés, mint a bhastrika esetében is, valóban üdítő lehet, amint arról B. K. S. Iyengar beszámolt, de ez csökkenti a vér szén-dioxid-szintjét.
Ez az agy erek összehúzódását okozza, csökkentve az agy oxigénfelvételét, ami olyan tüneteket eredményez, mint a szédülés és az ájulás. Másrészt a lassú pranajama emelheti a szén-dioxid szintjét és növelheti az agy oxigénfelvételét.
EZ IS ÉRDEKELHET MÉG:
- Az Astanga jóga eredete és részletei
- Kezdő jóga – Így állj neki jóga gyakorlatoknak
- Az Iyengar jóga története, stílusa részletesen
- A jóga ászanák, azaz jóga testtartások részletesen
- A Vinjasa jóga zökkenőmentes átmenet az ászanák között
- Bikram jóga Szentmihály – Bikram Yoga Club
- Kerüld a hátfájást gerincjóga gyakorlatokkal
- Jóga Zugló – Jóga stúdiók a XIV. kerületben
- A Kundalini jóga eredete, története részletesen
- A Hatha jóga lényege és története részletesen
